Nem hallgattam semmire.Elvakított a szerelem.Ügyet sem vetve figyelmeztetésekre , rohantam a halál ölelésébe.Hiába a szavak , nem állítottak le.
Most így vissza gondolva , talán nem is olyan rossz hogy így történtek dolgaim.Mert így boldogságot adtam egy nálam jóságosabb lénynek.
Egy valami viszont szilánkot vett , nem létező szívemben.A bosszú.Innen látszik hogy nem vagyok olyan jó teremtést.A bosszú vágya perzseli lelkemet.Valahányszor meghallom nevét elönt a gyilkosság vágya.
Én már nem csinálhatok semmit.Viszont a remény sugara bevilágítja nyughatatlan lelkemet.Talán Ő megcsinálja helyettem.Ő az egyetlen esélyem.
Önző lettem , mert evvel megkeseríthetem az életét.Túl gonosz hogy Ő legyőzhesse.És ha Ő megszűnik létezni , annak az embernek is megszüntettem boldogságát , akit mindenél jobban szeretek....
Ezért nem kerülök végső nyugalomra.
Az a dolgunk, hogy megbékéljünk a múlttal és tanuljunk belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése